Nem rég még egy aranyos kis tipegő volt, aki alig tudott tőlünk elszakadni, de ma már mindent a fejünkhöz vág. Tíz éves kora körül minden gyermek egy természetes, és megállíthatatlan változáson megy keresztül. Egyre kevesebb dolgot oszt meg a szüleivel, sokszor undok és pimasz, talán lusta is, na meg rendetlen. Ilyenkor sok szülő a fejéhez kap, és azt kérdi: „Vajon hol ronthattam el?”.  Hiába tudjuk, hogy a kamaszkor egy elkerülhetetlen életszakasz, akkor is tanácstalanul állunk, és azt kérdezzük: „Mit tegyek most?”. Ha Te is ilyen helyzetben vagy, akkor ez a cikk neked szól! A teljesség igénye nélkül összeállítottunk néhány tanácsot „kamasz-krízishelyzetek" esetére.

Ne akard elkerülni a feszültségeket

A gyermekben ilyenkor nagymértékben megnövekszik a feszültség, amiért elsősorban a hormonális változások a felelősek. Meg kell értenünk, hogy az a változás, amin most keresztülmegy, az számára még teljesen ismeretlen és nehéz. Próbáljunk vele beszélni, és hallgassuk meg, ha úgy látjuk, hogy valamilyen témában bizonytalan! Fordítsunk kiemelt figyelmet arra, amilyen megjegyzéseket tesz! Ebben a korszakban csökkenhet az önbizalmuk, és az elfogadás képességük, illetve a realitás érzékük is. Ezeket érdemes időben felismerni, mert kihatással lehetnek az egész életükre!

Parancsolgatás helyett iránymutatás

A kamaszoknak nincs másra szükségük, mint útmutatásra. Ebben a korszakban kezdik el bontogatni a szárnyaikat és felfedezni a világot a teljes valójában. Ilyenkor a bizalom a szülő és gyermek között olyan, mint egy vékony jég. Ahelyett, hogy úton útfélen meg akarnánk nekik mondani, hogy mit tegyenek, a helyett próbáljuk őket ráterelni a helyes útra, és adjuk nekik lehetőségeket. Ha úgy gondolja kamaszgyermekünk, hogy szeretne elmenni, lovagolni, akkor vigyük el egy órára, hogy kipróbálhassa. Természetesen minden esetben mondjuk el a véleményünket és hagyjuk azt is, hogy ő is megoszthassa velünk a saját érveit. Ha kitartanak egy hajmeresztő ötlet mellett, akkor vázoljuk fel nekik a következményeket, de mindenképpen kezeljük őket úgy, mint egy önálló, gondolkodó embert!

Dicséret és reális elvárások

Gyakori hiba, hogy a szülők ahelyett, hogy ösztönöznék a gyermeküket sokszor magas elvárásokkal szemben állítják őket. Ha azt látod, hogy leül tanulni, vagy olyat tesz, ami fejleszti a képességeit, és a jellemét, akkor mindenképpen dicsérd meg! Ne vedd fél vállról, hogy végre azt teszi, amit te elvártál tőle! Szabd meg a határokat, de légy nyitott kompromisszumokra!

Tanítsd meg neki, hogyan fejezze ki az érzelmeit!

A serdülőkorban lévő gyermekek képesek összekeverni a fizikai távollétet a lélek függetlenségével. Hajlamosak például arra, hogy ha szabadságra vágynak, akkor elszöknek, vagy ha figyelemre van szükségük, akkor hajmeresztő dolgokat fognak tenni stb. A kamaszokat nagyon könnyen meglehet tanítani arra,  hogyan fejezzék ki az érzelmüket úgy. Ennek egyszerű módja, ha mi sem folytjuk el feléjük. Mondjuk el nekik, hogy szeretjük őket, de azt is, ha esetleg a viselkedésükkel megbántanak minket! Ezzel megalapozzuk a bizalmat, és ő sem fogja kellemetlenül érezni magát, ha ki kell fejeznie az érzelmeit.

Legyél jelen, legyél ott neki!

Most úgy tűnhet, hogy nincs szüksége családjára, pedig ez egyáltalán nem igaz! Ebben a korszakban a kamaszokra egy érzelmileg stabil, megbízható családra van szükségük! Egy olyan családi háttérre, amely megérti őket, és ahol mindig vigaszt találhatnak.

A kamasz kor nem tart örökké, viszont a gyermek egész életére kihatással lesznek azok a változások, amik most történek vele. Azonban, ha úgy látjuk, hogy gyermekünk függőségben szenved, súlyos mentális problémái vannak (depresszió, szorongás, szociophobia), akkor mindenképpen tájékoztassuk a helyi védőnőt, családsegítőt, vagy orvost!