Segíts, oszd meg tapasztalataidat, hogy Te is segítséget kapj!

connection-live

Beismerem, hogy függő vagyok!

2017. április 13. - conneciton live

Meghatározó pillanat egy ember életében, amikor először mondja ki: Függő vagyok.

Drámai szavak ezek, és számtalan – mások szemében akár jelentéktelen – függést jelenthetnek.

 

dependence.jpg

Ez a kijelentés jelezheti a személyes mélypont átélését és a változtatás megfogalmazódásának a szándékát. Jelentheti egy betegbelátás kialakulását, és egy krónikus betegség fennállásának jóváhagyását. Ezen felül jelentheti az első – és egyben legnagyobb - lépést egy szenvedélybetegség felismeréséhez. De mégis miért van ekkora jelentősége a felismerésnek? Miért olyan nehéz eljutni ahhoz, hogy kimondjuk ezeket a szavakat? Ebben különböző elhárító mechanizmusok játszanak szerepet, amelyeket most jelen cikkünkben fogunk bemutatni nektek.

Az elhárító mechanizmus

Az elhárító mechanizmusok fogalma a pszichoanalitikus irányzathoz, és mindenekelőtt Anna Freud nevéhez köthető. Az elhárító mechanizmusok többnyire tudat alatt zajló folyamat, amelyeket az egyén a kellemetlen érzések és a szorongás ellenében működtet. Tehát az elhárító mechanizmus teljes mértékben a védekezés és leplezés a célja. Kitartó önismereti munkával az egyéni elhárító mechanizmusai tudatosíthatóak, könnyen felismerhetőek, ez pedig hosszú távon a problémákhoz kapcsolódó érzések feltárásában nyújtanak segítséget. Az elhárító mechanizmusokat és a személyiség kapcsolatát úgy lehet elképzelni, mint egy személyes térképet, amelyen bizonyos működési formák túlsúlyban vannak, míg más mechanizmusok kisebb arányban szerepelnek. Miközben mindenkinek a személyisége más és más személyes térképet rajzol meg, elmondható, hogy a függőség természete bizonyos elhárító mechanizmusok dominanciájának kedveznek.

  1. Tagadás

Az egyik leggyakrabban hallott elhárító mechanizmus a tagadás: Nem vagyok függő, nincs problémám az alkohollal vagy a drogokkal! Nincs: ez a kulcsszó a szenvedélybetegséggel való viszony leírásában akkor, ha az egyén tagadásban van. Ez az egyik oka, hogy a szenvedélybeteg nem mutat belátást a függőségével kapcsolatban. A tagadás során tények, események valósága cáfolódik meg. A tagadás általában nem egyenlő azzal, hogy az egyén nincs tisztában azzal, amit rejtegetni próbál, egyszerűen a szorongás gyökereit próbálja palástolni.  Súlyos esetben fordul elő, hogy a szenvedélybeteg elveszíti a realitásérzékét, és úgy gondolja, hogy teljes mértékben helyesen cselekszik a túlzott szesz, vagy akár drogfogyasztással.

  1. Bagatellizálás

A bagatellizálás a tagadáshoz közel áll, de még sem ugyanaz. Ez az elhárító mechanizmus, redukál, és kiszínez egyes mozzanatokat. Bizonyos cselekedettek jobb színben próbál feltüntetni. Pl. Csak két üvegsör fogyott el, Az ivás még mindig jobb, mintha drogoznék, stb. A bagatellizálás által születnek ilyen és ehhez hasonló kifogásnak hangzó mondatokat fogalmazódnak meg.  

  1. Projekció

A projekció más néven kivetítést jelent, és valóban ez történik az elhárító mechanizmus gyakorlása során. Az egyén érzései és gondolatai, amelyek szorongásának forrását jelentenék, kivetülnek egy másik személyre (általában a közelálló családtagokra, barátokra). A projekció alatt egy másik személynek tulajdonítunk egy olyan érzést, ami a sajátunk, de az érzés akadálytalan átélése vállalhatatlan szorongást jelent. Ez az elhárító mechanizmus nagyon gyakori a függő személyeknél, akik a szüleikben, barátaikban, embertársaikban keresik a hibát, vagy úgy gondolják, hogy az ő negatív tetteik miatt lógnak folyton a gép előtt, vagy isznak a kocsmában.

  1. Racionalizáció

A racionalizációnál egy vagy több logikusnak tűnő érv születik a szorongáskeltő helyzet feloldására. Klasszikus magyarázatként szolgál, hogy: egy társaságban mindenki dohányzik, vagy iszik, akkor én miért ne tenném?

Hogyan ismerjük fel a függőséget?

Természetesen, ha a fent felsoroltak bármelyikét is rendszeresen produkáljuk, akkor érdemes elgondolkozni a változtatás szükségességén. Érdemes tudni, hogy a függőség nem csak egy választás, hanem több folyamat végeredménye. Minden egyes függőség azért születik, mert  valamilyen feldolgozatlan traumát, érzését vagy szorongást próbálunk meg jó, de leginkább rossz szokásokkal elnyomni. - Szerinted létezik jó függőség is? Vagy ami már jó, azt nem nevezzük függőségnek? -  Ezért érdemes magunkkal szemben őszintének lenni, mert az sokat segíthet, a gyógyulási folyamatban pl. Azért iszom, hogy elviseljem ez a helyzetet! Azért logók folyton az interneten, mert félek, hogy kimaradok valamiből, stb. Az elhárító mechanizmusok nem vezetnek sehová. Ha a környezetünkben élő emberen, vagy saját magunkon véljük felfedezni a függőség tünetei, akkor mindenképpen forduljunk szakemberhez, vagy különböző speciális segítő szervezetekhez! Tökéletes és jól alkalmazható megoldások vannak a függőség kezelésére!

Ha magadra ismertél, ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséges, akkor látogass el az oldalunkra.

www.connection-live.com

A bejegyzés trackback címe:

https://connection-live.blog.hu/api/trackback/id/tr112424063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.